- ésszel és egoval vizsgáljuk, vagy
- szívvel és lélekkel mérlegeljük az életünket, a döntéseinket.
Az egot és az észt ismeri mindenki. :-) Sokszor hozunk észérvek szerint döntéseket (még én is) és szerencsénkre ezek a döntések van, hogy jók szoktak lenni. De belegondoltunk már abba, hogy valójában milyen is az amikor az eszünkre hallgatunk? Milyen tapasztalatok alapján épül fel az egonk? Legjobban úgy lehetne jellemezni, hogy ha az eszünkre hallgatunk, akkor arra hallgatunk amit eddig a világban láttunk, a tv-ben, az interneten, amit a tanárainktól, szüleinktől tanultunk. Ezek azok a tapasztalatok amik segítenek, de ugyanakkor korlátok közé is szorítanak minket. Innen épülnek fel a negatív hitrendszereink is.
Azonban, ha ráhangolódunk a lelkünk hangjára, akkor segítségünkre lehet abban, hogy tudatosabb és egységesebb életet éljünk önmagunkkal. Akkor amikor kitárjuk a szívünket közelebb tudunk kerülni belső énünkhöz, valódi önmagunkhoz, és ezáltal útmutatást kérünk az Univerzumtól/ Istentől. Ha ráhangolódunk a lelki útmutatásokra akkor hamar megtapasztaljuk, hogy ez egy gazdagabb és tisztább módja a döntéshozatalnak. " A szellem és lélek közötti isteni energiakapcsolat hatására a szellem vezetni kezd bennünket, de hagyja, hogy szabadon válasszuk meg az életutunkat, a lélek pedig egy tiszta vásznat jelent számunkra, amelyre minden egyes pillanatban ráfesthetjük választásainkat." (Debra L. Reble).
Csodálatosan hangzik, de ilyenkor szoktam eljutni arra a pontra, hogy akkor most hogyan is fogjak hozzá a "ráhangolódáshoz" ?
Szerencsére van erre egy egyszerű technika, ami a következő:
érdemes leülni, vagy lefeküdni, majd megérinteni a mellkasunk közepét a tenyerünkkel. Így a figyelmünk automatikusan a fejünkről a szívünkre irányul. Amikor már a szívünkre figyelünk kezdjünk el összpontosítani a légzésünkre. Légzés közben vizualizáljuk, hogy belégzésnél a szeretetet szívjuk magunkba, kilégzésnél pedig a félelmet engedjük el. Majd lássuk magunk előtt ahogy kitárjuk a szívünket és a szeretet energiája áramlik át rajta. Szépen lassan kezdjünk el odafigyelni a gondolatainkra, és a lelkünk hangjára, ami új tanácsokkal lát majd el. Feltehetjük magunknak a kérdést eközben, hogy mit jelen számomra ez a gondolat? Mit akar ez a gondolat láttatni velem? stb. Nem biztos, hogy a választ azonnal megkapjuk, sőt, lehet, hogy akkor születik meg a megoldás a kérdéseinkre amikor a legkevésbé számítunk rá. (pl.: felkelés után, tusoláskor, vezetés közben.)
"Amikor ráhangolódunk a lelki útmutatásokra, hamarosan rájövünk, hogy ez egy gazdagabb, kiteljesedetebb élethez vezet..." (Debra L. Reble).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése