Légy tudatos szemlélője az életednek!

"Ha tudatos szemlélői vagyunk az életünknek, akkor egészséges távolságból szemlélhetjük önmagunkat, és bármilyen helyzetet nagyobb rálátással tudunk kezelni. Ez a képesség a nagyobb tudatosság természetes következménye, és akkor aktiválódik, amikor elkezdünk bízni a 'Forrásban/ Univerzumban'.
Ugyan úgy, mint a fényképezőgép objektívénél: bármilyen eseménytől el tudjuk távolítani magunkat, hogy spirituálisan megfelelő szemszögből lássuk a dolgokat.
Ha tudatosan, tárgyilagosan szemléljük magunkat, nagyobb rálátásunk lesz a dolgokra, és könnyebben megszabadulunk a negatív reakcióktól, mint amilyen például mások hibáztatása, támadása vagy semmibe vétele egy dühítő helyzetben.
Nem a környezetünk a felelős a rosszkedvünkért. Agyunkban, akár csak a fényképezőgépben, lencsék vannak: ezeken keresztül szemléljük a külső körülményeket. A szűrők, amelyek a múltbeli tapasztalatok nyomán jönnek létre, befolyásolják, hogyan látjuk és értelmezzük az új információkat."

"Bryan Christopher szerint a fényenergia a forrása mindannak, amik vagyunk, azaz mindannyian a megvilágosító energia részét képezzük. A tiszta energia, a fény szabadon mozog a térben, majd bekerül a gravitációnak nevezett energiamezőbe, és magához vonzza az anyagot. Ez az energiavonzás szüli a gondolatot, amely információt küldd a testnek, és ez az információ, amely beszédre, érzelmekre vagy cselekvésre késztet kapcsolódik aztán a lelkünkhöz. A rajtunk áthaladó fényenergia teremtő lényekké varázsol minket: képesek vagyunk megvalósítani a céljainkat és ezáltal tevékeny részt vállalunk saját sorsunk alakításában."

Ez a két részlet nagyon megragadott Debra L. Reble - Párkapcsolat szívvel - lélekkel könyvéből.
Annyira jól összefoglalja és leírja, a fényképezőgépes hasonlaton keresztül, hogyan is működünk.
Legközelebb, ha nehéz helyzetbe kerülünk, csak vegyük elő a "fényképezőgépes módszert" és válasszuk ki mi magunk, hogy melyik lencsén keresztül szeretnénk az adott szituációt szemlélni! A döntés a mi kezünkben van! :-)

Önszeretet :-)

Az élet csodálatos! Túlságosan jó ahhoz, hogy negatív gondolatokra, dolgokra pazaroljunk belőle perceket, órákat.
Itt és most mi teremtjük a jövőnket. Ahogyan gondolkodunk a világról, és magunkról, azt fogjuk bevonzani az életünkbe.
Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a legelső lépés amit a sikeresebb, és boldogabb élet felé teszünk, az az legyen, hogy megtanuljuk feltétel nélkül szeretni magunkat! Minden nap gyakoroljuk az önszeretet, dicsérjük meg magunkat, engedjük el az önkritikáinkat, töröljük a negatív önképünket, és alkossunk egy csodálatosat!
Hiszen mindannyian fantasztikusak vagyunk!

Régóta foglalkozom a vonzás törvényével, a manifesztálással, de eleinte alig működött nekem a módszer.
Pedig minden könyvet elolvastam, amit a témában találtam. Már - már görcsösen akartam, hogy jobb életet teremthessek magamnak. Apróbb sikerélményeim voltak, de a nagyobb tervek manifesztálása sikertelen maradt. A Theta kapcsán jöttem rá, hogy addig nem teremthetek magamnak nagyobb csodákat, amíg nem hiszem el, hogy képes vagyok rá! Amíg nem hiszek magamban!
Miért nem hiszek magamban? Mert nekem ez úgyse fog menni? Mert a szomszéd is megmondta, hogy hülye vagyok hozzá? Mert xy szerint nekem nem ezt dobta a gép? Stb.
A saját életemért én vagyok a felelős, de amíg nem vagyok békében és összhangban magammal, addig hiába törekszem a változásra. Hiszen még én magam sem hiszek magamban!....
Ez a kulcsa az első sikeres lépésnek a jobb élet felé, a boldogsághoz, kiegyensúlyozottsághoz.

Merjünk minden pillanatban boldogok lenni.
Tudjuk, hogy mi alakítjuk a körülményeinket, és nem fordítva!
Szeressük magunkat feltétel nélküli szeretettel, és higgyünk magunkban! Képesek vagyunk rá! :-)

Végre meg van, az első felismerés, ez számomra is új, hiszen nem gondoltam, hogy az önbecsülésem hiánya akadályozhat a vonzásban, vagy más siker felé vezető úton.
Most vettem észre, hogy eddig úgy éltem, hogy csak "megtűrtem" magamat, ami azért elég viccesen hangzik, főleg, ha azt vesszük, nincs választásom, mert én én vagyok. Vagy szeretem magam, és akkor nekem is jobb lesz, vagy folytatom a passzív megtűrést, de az nem lesz jó, főleg nekem. Nem akarok saját magam ellensége lenni tovább! Így most már egy ideje az önszeretetemen dolgozom. Meditálok, relaxálok, megdicsérem magamat, és nem ostorozom önmagam, ha valamit elrontok. Thetával töröltem a negatív gondolataimat magamról, és pozitívakat töltöttem le a helyükbe.
Olvastam egy jó technikát az önszeretetre: képzeljük azt, hogy 3 éves kisgyerek vagyunk. Azt a gyermeket biztos nem bántanánk, hanem helyette megölelgetnénk, puszilgatnánk, megszeretgetnénk.
A másik módszer a tükör módszer, amiről már írtam régebben http://tunderi.blogspot.com/2011/12/tukor.html
Az önszeretet és önmagunk elfogadása, egy újabb csodálatos út az életben.
"Szeress határok nélkül...

Nevess amikor csak kedved van…

és soha ne hagyd abba a mosolygást...

Ne gondolkozz sokat, hanem csináld…"

Tudattalan folyamatok hatása

'A pszi - kutatás jó ideje tisztában van azzal a ténnyel, hogy tudati működéseink és a valóság eseményei a fizikailag ismertnél jóval mélyebb szinteken függnek össze. Ez azt jelenti, hogy a tudattalan folyamatainkban különböző pszi észleletek is részt vesznek, ilyenek lehetnek akár a telepátia, vagy a jövőérzékelés is.
Nagyszerű lehet belegondolni abba, hogy ezeket ösztönösen és helyesen használjuk, akkor jókor lehetünk jó helyen, ami már egy csoda létrejöttéhez is bőségesen elegendő.

Egy kellő időben történő telefonhívás vagy a fontos helyzetekben való ráérzés a helyes válaszokra és döntésekre látványosan terelheti jó irányba a sorsunkat. A vágyak megvalósításának azonban vannak más eszközei is.

A különös véletlenek szerepét az ezoterikus programozásokban, és a Thetában is hangsúlyozzák, azt azonban kevesebben tudják, hogy az őket befolyásoló tudati készségünket a tudatalatti kutatások már régóta ismerik ( a pszi kutatók mikropszichokinézisnek nevezik).

Mázlistának lenni így tehát nemcsak a titkos észleleteink, hanem  a rejtélyes tudati hatásaink is segíthetnek. Ezek működtetésében viszont nem a tudatos döntések, hanem a tudattalan vágyak jelentik az igazi mozgatórugókat.

Így aztán a misztikus energiák (pénzenergia, egészségenergia, párkapcsolati energia stb. ) áramoltatása mindaddig puszta reménykedés, amíg annak fontosságával nem tudunk lelkileg azonosulni. A nagy kérdés tehát az, mit is akarunk valójában, mi az amire a sorsunknak, lelki harmóniánknak valóban szüksége van?'