Tíz perc

Nem is olyan régen, találkoztam a Barátnőimmel.
Beültünk 5-en a kedvenc kávézónkba, és végigbeszélgettük az estét az ügyes - bajos dolgainkról.
Nagyon szeretem az ilyen találkákat, jó hallani, hogy hogyan haladnak a többiek a terveik megvalósításában, milyen élethelyzetekkel kerülnek szembe, tapasztalatokat cserélünk, véleményezünk és sokat nevetünk.
Nem utolsó sorban pedig, jó kis Theta témákra bukkanhatok én is! :-)
Egyik Barátnőm arról számolt be, hogy mennyire túlterheltek a napjai, és mire haza ér, semmi ideje nem marad a gondolataira. Csak örül, hogy miután ellátta a családját, végre leülhet a foteljába, bekapcsolja a tévét és "néz ki a fejéből". (hogy az ő szavaival éljek.)
Most jutott eszembe, hogy legközelebb javasolni fogom neki a '10 perces' módszert.

Az eljárás lényege a következő:

• üljünk nyugalomban a szobánkban tíz teljes percen keresztül, anélkül, hogy bekapcsolnánk a tévét, vagy a rádiót. Ez a 10 perc egy örökkévalóságnak fog tűnni akkor, ha közben nem csinálunk semmi 'melléktevékenységet'.
  Ez alatt az idő alatt azonban szembe fogunk nézni a kellemes - és kellemetlen gondolatainkkal, és felfedezzük azokat amik megakadályozzák, hogy képesek legyünk kikapcsolódni, relaxálni. 

Tegnap én is próbáltam relaxálni. Betettem a megfelelő zenét, mécsest gyújtottam, és feküdtem a kanapén. Bámultam kifele a fejemből, már eltelhetett némi idő, amikor megpróbáltam a lazításra koncentrálni, visszaszámolni... stb (amit ilyenkor szoktak a relax állapothoz), de valahogy csak nem akartam ellazulni.

Úgy döntöttem, hogy hagyom magamat, nem kötelező nekem mindig a relaxációs, theta állapotba kerülni. Nagyon jól éreztem magamat a semmittevésben. Furcsa volt, de egyben nagyon jó! :-)