Itt és most mi teremtjük a jövőnket. Ahogyan gondolkodunk a világról, és magunkról, azt fogjuk bevonzani az életünkbe.
Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a legelső lépés amit a sikeresebb, és boldogabb élet felé teszünk, az az legyen, hogy megtanuljuk feltétel nélkül szeretni magunkat! Minden nap gyakoroljuk az önszeretet, dicsérjük meg magunkat, engedjük el az önkritikáinkat, töröljük a negatív önképünket, és alkossunk egy csodálatosat!
Hiszen mindannyian fantasztikusak vagyunk!
Régóta foglalkozom a vonzás törvényével, a manifesztálással, de eleinte alig működött nekem a módszer.
Pedig minden könyvet elolvastam, amit a témában találtam. Már - már görcsösen akartam, hogy jobb életet teremthessek magamnak. Apróbb sikerélményeim voltak, de a nagyobb tervek manifesztálása sikertelen maradt. A Theta kapcsán jöttem rá, hogy addig nem teremthetek magamnak nagyobb csodákat, amíg nem hiszem el, hogy képes vagyok rá! Amíg nem hiszek magamban!
Miért nem hiszek magamban? Mert nekem ez úgyse fog menni? Mert a szomszéd is megmondta, hogy hülye vagyok hozzá? Mert xy szerint nekem nem ezt dobta a gép? Stb.
A saját életemért én vagyok a felelős, de amíg nem vagyok békében és összhangban magammal, addig hiába törekszem a változásra. Hiszen még én magam sem hiszek magamban!....
Ez a kulcsa az első sikeres lépésnek a jobb élet felé, a boldogsághoz, kiegyensúlyozottsághoz.
Merjünk minden pillanatban boldogok lenni.
Tudjuk, hogy mi alakítjuk a körülményeinket, és nem fordítva!
Szeressük magunkat feltétel nélküli szeretettel, és higgyünk magunkban! Képesek vagyunk rá! :-)
Végre meg van, az első felismerés, ez számomra is új, hiszen nem gondoltam, hogy az önbecsülésem hiánya akadályozhat a vonzásban, vagy más siker felé vezető úton.
Most vettem észre, hogy eddig úgy éltem, hogy csak "megtűrtem" magamat, ami azért elég viccesen hangzik, főleg, ha azt vesszük, nincs választásom, mert én én vagyok. Vagy szeretem magam, és akkor nekem is jobb lesz, vagy folytatom a passzív megtűrést, de az nem lesz jó, főleg nekem. Nem akarok saját magam ellensége lenni tovább! Így most már egy ideje az önszeretetemen dolgozom. Meditálok, relaxálok, megdicsérem magamat, és nem ostorozom önmagam, ha valamit elrontok. Thetával töröltem a negatív gondolataimat magamról, és pozitívakat töltöttem le a helyükbe.
Olvastam egy jó technikát az önszeretetre: képzeljük azt, hogy 3 éves kisgyerek vagyunk. Azt a gyermeket biztos nem bántanánk, hanem helyette megölelgetnénk, puszilgatnánk, megszeretgetnénk.
A másik módszer a tükör módszer, amiről már írtam régebben http://tunderi.blogspot.com/2011/12/tukor.html
Az önszeretet és önmagunk elfogadása, egy újabb csodálatos út az életben.
"Szeress határok nélkül...
Nevess amikor csak kedved van…
és soha ne hagyd abba a mosolygást...
Ne gondolkozz sokat, hanem csináld…"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése