" A boldogság az elme állapota. Az ember pontosan annyira boldog, amennyire azt a fejében elhatározza."
Tulajdonképpen a boldogság nem más, mint egy választás, egy lehetőség az életben, amely mindannyiunknak megadatott. Kérdés, hogy tudunk-e ezzel a lehetőséggel élni? Tudjuk-e annyira kontrollálni a gondolatainkat, érzelmeinket, hogy mindig boldogok legyünk?
Amikor önfejlesztő cikkeket, vagy könyveket olvasok, sokszor "rossz embernek" érzem magamat amiatt, mert előfordul, akár napjában többször is, hogy nem tudok felhőtlenül jókedvű lenni. Még akkor sem, ha tudatosan irányítom az érzéseimet, és szuggerálom magamat a BOLDOG VAGYOK, BOLDOG VAGYOK, IGEN IS BOLDOG VAGYOK mondattal. :-) Én még sem érzem azt az őszinte jókedvet. "Vajon mi a baj velem?" Teszem fel a kérdést, hiszen "én választhatok, egy örömteli, boldog életet, amely a félelemtől és aggódástól mentes" írják a könyvek.... De ettől csak még idegesebb leszek, hiszen tudom, hogy boldognak kéne lennem, én ezt abban a pillanatban mégsem érzem.
Ma rájöttem, hogy ez nem is olyan nagy gond, nem is vagyok tőle, olyan rossz ember! Hiszen a negatívabb érzelmek, és a kihívások arra valók, hogy rámutassanak a változtatás szükségességére. Merjük megélni a borúlátó érzelmeket is. Ha kell sírjunk, dühöngjünk vagy morgolódjunk. De ne hagyjuk, hogy napokig uraljanak minket ezek az emóciók. Vigyázzunk, hogy ne süllyedjünk az önsajnálat csapdájába, mert az nem hoz nekünk semmi jót, nem oldja meg a kihívásokat az életünkben!
Jobban tesszük, ha a negatív gondolatok elfogadjuk, majd elengedjük őket. ( Pl.: Thetával ez nagyon hatékonyan működik :-) ) Ha merjük átélni a borúsabb érzelmeinket, lehet, hogy utána tisztábban látjuk a helyzetünket. Utána vegyünk egy nagy levegőt, és újult erővel vegyük észre a jót minden helyzetben!
" Ha valaki megérti az élet kihívásainak célját, és a felbukkanó problémákat megtanulja kezelni, akkor a boldogság lehetőségét is megkapjuk! " (Skipp Ross)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése