Ez az egyik kedvenc tanmesém!
(Még kis gyerekkoromban mesélte Apukám, és nagyon hálás vagyok neki, hogy már akkor is ilyen hasznos dolgokat tanított nekem.)
Ha igaz (és igaz), hogy jelen gondolataink formálják a jövőnket, akkor nem szabad hagynunk, hogy a jelen tanításai negatív érzelmek irányába vigyenek minket. Tetten kell érnünk gondolatainkat, meg kell őriznünk optimizmusunkat.
Epiktetosz mondta: „Mindig meg vagyok elégedve azzal, ami történik, mert arra gondolok, hogy amit Isten választ, az jobb, mint amit én választanék.”
" Élt egy faluban egy öreg ember az egyetlen fiával. Volt egy szép lovuk. Ezt a lovat már sokszor meg akarták venni tőle, de nem adta el.
Egy napon a ló megszökött és elkóborolt az erdőbe. A szomszédok szánakozva mondogatták az öregembernek:
– Óóóó, micsoda balszerencse! Se pénz, se ló!
Az öreg ember azonban csak ennyit mondott:
– Várjuk meg a holnapot, lehet, hogy balszerencse, de lehet, hogy nem!
A következő napon az elszökött ló visszatért, és hozott magával még tíz gyönyörű erős vadlovat. A szomszédok irigykedve most ezt mondták:
– Milyen nagy szerencse!
Az öreg ember azonban most is azt mondta:
– Várjuk meg a holnapot, lehet, hogy balszerencse, de lehet, hogy nem!
Eltelt egy-két nap és az öreg ember fia igyekezett betörni a vadlovakat de az egyik ló ledobta a hátáról és a fiú eltörte a lábát.
A szomszédok nagyon sajnálkoztak és megint csak azt mondogatták:
– Óóóóó, milyen balszerencse!
Az öreg azonban csendesen csak így szólt:
– Várjuk meg a holnapot, lehet, hogy balszerencse, de lehet, hogy nem!
Ismét eltelt egy-két nap. Katonák érkeztek a faluba és újoncokat toboroztak.A faluból minden fiatalt elvittek, kivéve az öregember törött lábú fiát.
A szomszédok akkor azt mondták az öregnek:
– Milyen nagy szerencse!
Az öreg ember azonban most is csak ezt válaszolta:
– Várjuk meg a holnapot, lehet, hogy balszerencse, de lehet, hogy nem! "
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése