Biztos sokan gondolják azt, hogy könnyű pozitívan gondolkodni, érezni és cselekedni annak, akinek szép kis tündérmese az élete. Nekem így volt! 19 éves koromra már kétszer voltam az USA-ban, Spanyolországban, Angliában, 20 születésnapomra egy kocsit kaptam ajándékba! Jól hangzik, jó is rá visszagondolni.
De (természetesen van DE a történetben ) 21 éves koromra 180 fokot fordult a világ amiben éltem. Meghalt a Nagypapám, Édesanyám és a Nevelőapukám házassága pedig tönkre ment. Csúnya válás lett a vége, ami nem csak lelki, de komoly anyagi károkat is okozott.
Minden az életemben/életünkben csak egy illúzió lett, a kocsit lefoglalta a bank, mert kiderült, hogy már fél éve nem fizetik a részleteket, a családi házat pedig el akarták árverezni a fejünk fölül, mert a Nevelőapukám jelzáloggal terhelte, hogy azzal fedezze a rossz üzleti döntéseit....
Egyik pillanatról a másikra minden a feje tetejére állt. Minden amit addig a világról gondoltam hirtelen hamisnak tűnt.
Szerencsére nem volt időm sokáig keseregni. Megoldást kellett találni az élet adta feladatokra (szándékosan nem hívom őket problémáknak, mert szerintem nincsenek problémák, csak megoldandó feladatok).
Miközben mindent szép sorban eladtunk, hogy tömködjük az "adósság lyukakat" egyre több és több került napvilágra....Valahol ezen a ponton kezdtem el azon gondolkodni, hogy "Miért pont én velem és a családommal történik mindez?"
Ekkor akadt a kezembe a Lynn Grabhorn-tól a Vonzás hatalma c. könyv. Miután elolvastam, úgy éreztem, hogy ITT ÉS MOST én teremtem a jövőmet, én vagyok a felelős a jelenemért, és ezáltal a jövőmért.
Nem akartam többet panaszkodni, keseregni, dühöngeni, hibáztatni és a világot utálni. Az első időszakban nehéz volt őszinte örömöt éreznem, ha újabb "rossz hírt" kaptunk. De minél jobban gyakoroltam, annál jobban ment. Sőt elmondhatom, hogy azóta ismét nagyon jó a viszonyom a Nevelőapukámmal és a sok "adósság lyuk" is apadni látszik, a családi házat sem árverezik már el.
Hálás vagyok a sorsnak, mert olyan tanításokat kaptam, amiktől erősebb lettem, és rátaláltam az útra ami elvezetett a Thetáig. Ezt nem adnám oda semmiért! Hálás vagyok és köszönöm!!!! :-)
És mi a legjobb az egészben? Ha visszatekintek, látom, hogy honnan indultam, és hova jutottam, azóta, hogy tudatosabban élem az életemet, tudatosabban élem át a gondolataimat és érzéseimet. És igen is lehet pozitívan gondolkodni, még a legnagyobb szarban is!!!! Nagyon nehéz, de meg lehet tenni!!!! :-)
Megéri odafigyelni magunkra és a gondolatainkra, érzéseinkre! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése